Épp hozzákezdtem volna a ma esti dán-magyar világbajnoki selejtező előtti esélylatolgatáshoz, amikor olvastam a hírt, hogy Gera Zoltán elhagyta a válogatott keretét és Koppenhágából az első géppel visszatér Londonba a klubjához.

Tovább olvasva a cikket, kiderült, hogy Zoli azért sértődött meg, mert Erwin Koeman egy személyes beszélgetés során közölte vele, hogy nem léphet pályára Dánia ellen és még a kispadra sem ülhet le. Ezen meg is lepődtem úgy ahogy kell. Gera sosem tartozott a holland kedvencei közé, több meccsen is a kispadon kezdett, de nehezen hihető, hogy képességei alapján ne járna neki feltétlenül hely a meccskeretben.

A csodás technikai képzettséggel megáldott középpályásnak pályafutása egyik legnehezebb időszaka van a háta mögött: Beilleszkedési problémákkal küzdött új állomáshelyén, az angol Fulhamben, ahol egy rosszabb formában lejátszott idény után csak epizódszerepeket kapott és mint említettem egy időre kiszorult a válogatott kezdőjéből is. Ő azonban nagy küzdő, nem adta fel és visszaküzdötte magát egy magas szintre és klubjában újra futott alatta a szekér, gólokat lőtt, bejöttek a cselei és pár meccs erejéig újra a régi szeretett Gerazolinkat láttuk a Premier League meccsein. A nemzeti csapatban két egyaránt rossz, hazai mérkőzés után, a rossz emlékű 3:0-ra elveszített, portugáliai mérkőzésen szinte csak ő jelentett gólveszélyt, ő emlékeztetett olyan futballistára, aki nem csak tud, de akar is támadni.

Erre jön egy holland, aki nem mellékesen a magyar válogatott szövetségi kapitánya és talán az egészet elrontja. Nagyon rossz pedagógiai érzékre utal ez a dolog.

A sikertelenség miatt Erwin bizonyára most azt gondolta, hogy megmutatja ki is az úr a háznál és megbünteti a játékosokat, beszól a szurkolóknak, hogy túl sokat várnak el a csapattól stb. Ez mindenre vall, csak koncepciózus és megfontolt edzőre nem.

Nagyon csapkodónak érzem a kapitányt. Lépései abszolút meggondolatlanságot sugallnak. Már a "több a kapust hívok be mint csatárt" - felfogás is gyanús volt, de hogy Gerát kitegye a csapatból, arra senki sem számított. Ha Gerának jól  megy a játék, és mentálisan sincsen semmi gondja (ha profizmusról van szó és küzdeni tudásról, akkor a mai válogatottban ott van a dobogón), ott kell lennie a kezdő tizenegyben.

Gera mindenkinél jobban megérdemli, hiszen több olyan játkos is van a keretben, aki soha életében nem nyújtott olyan produkciót címeres mezben, ami magyarázatot adna meghívására (pl. Gyepes, Tímár). 

Teljes mértékben meg tudom érteni Zolit, hogy úgy döntött, nem hajlandó statisztálni ebben a történetben. Teljes erőbedobással küzd a csapatért és ezt kapja cserébe... Igazi magyaros t