Engedjétek meg, hogy kiszakadva a foci témából, Pars Krisztián sajnálatos esetével kapcsolatban fejtsem ki a véleményemet.
Valószínűleg nincs egyenlő mérce a Nemzetközi Olimpiai Szövetségben. Ugyanis, mint mindannyian tudjuk, a 2008-as pekingi olimpián a kalapácsvetés döntője után, a második Gyevjatovszkij és a harmadik Tyihon megbukott a doppingvizsgálaton, mivel a tesztoszteronszintjük háromszorosa a természetesnek. Ezután a második pozícióba lépett elő a mi fiúnk, aki joggal bízott benne, hogy ha már az ünnepélyes díjazáson nem vehetett részt a helyszínen, legalább az olimpia után átadják neki, de minimum elküldik postán, vagy valami.
Nem így történt, a fehéroroszok ügye azóta is húzódik. Ma harmadszor tűzték ki a tárgyalás időpontját. 2010-re! Emberek! Ez egyszerűen banális! Lehet ilyen inpotens a NOB, hogy saját alapszabályát, azaz a verseny tisztaságát, nem képes érvényre juttatni egy olyan verseny után, amely az ő égiszük alatt zajlott? Lehetséges, hogy az a versenyző, aki nem vett igénybe semmilyen tiltott szert, kevésbé legyen fontos számukra, mint az aki tisztátalan körülmények közt érte el olimpiai eredményét? Vagy esetleg, amire egyébként gondolni se merek, hogy meg sem kapja az érmet? Csak háromszoros a tesztoszteronjuk? Számomra és remélem számukra sincs olyan, hogy valaki csak kicsit doppingol, vagy igen vagy nem (fehér vagy fekete)... Ennyi!
Ezzel azt hiszem sokunkban összedőlne egy világ, hiszen rengetegen vagyunk olyanok, akik az olimpiai eredményeket elérő embereket egy magasabb kasztba tartozónak tartja, akik életük nagy részének befektetésével jutottak el oda, ahova. Ebből mit tanulnának a fiatalok? Hogy nem kezdek el sportolni, vagy éppen abbahagyom, mert úgyis lesznek olyanok, akik tehetségüket kicsit feltuningolják valami szerrel(szarral??).
És a NOB sem lenne túl következetes egy ilyen döntésnél. Példáért nem kell messzire visszamenni a múltba, csupán csak a athéni olimpiáig, ahol Annus és Fazekas után valóságos hajtóvadászat ndult, hogy azonnal elvegyék az aranyérmeiket. Merték volna azt mondani, mint Tyihonék, hogy nem adják, azt hiszem, nem kellett volna egy magyar atlétának sem mennie Pekingbe, pedig a mi fiainkról végül ki sem derült, hogy valóban doppingoltak-e, csupán a mintaadással akadtak gondjaik(egyébként én sem tudnék pisálni, ha két idegen férfi közben árgus szemekkel figyelné a micsodámat)!
Úgy látszik, ha magyar vagy, mindent megtehetnek veled. Kíváncsi vagyok, ha mondjuk egy amerikai versenyzőt megelező sportoló nem adná vissza az érmét az amcsinak, akkor mennyi időbe telne a huzavona, de mérget vennék rá, hogy még hetekbe se.
Sajnos a sportdiplomáciánk is alulról csiklandozza a béka valagát, persze tudjuk, hogy ezerrel közeledik a választási kampány időszaka, Pali bácsi nem ér rá ilyen csipcsup dolgokkal foglalkozni, de valamit már ő is csinálhatna, hiszen nem kis ismeretsége van a legfőbb olimpiai szervezetnél! Meggyőződésem egyébként, hogy a sport összeegyeztethetetlen a politikával, szóval mindenképp olyan vezető kéne a MOB-nak, aki független, hisz ez teljes embert kíván és így a tisztet betöltő politikai hovatartozása nem tudja negatívan befolyásolni a sport kormányzati megítélését (ezzel együtt az éves költségvetés sportra eső részét).
Addig szegény Pars Krisztián nem tud mást csinálni, vár, vagy ahogy ő mondja, már csak röhög az egészen. Biztos vagyok benne, hogy kínjában!
HAJRÁ MAGYAROK!
Ő.T.
