A fenti bekiabálás gyakran hangzik fel a hazai NB1-es meccseken. Általában a bírókat minősíti ezzel a nagyérdemű.
Nem gondoltuk volna, hogy ez akár igaz is lehet, hiszen a bochumi államügyészség kijelentette, hogy európaszerte több mint 200 meccset vizsgálnak minden idők legnagyobb bundabotrányával kapcsolatban, köztük 13 magyarországi találkozót.
A legtöbb bundameccs a németeknél zajlott le (kb. 30), de a Bundesligát nem érinti, csak alsóbb osztályú találkozók keveredtek bele az ügybe. Persze az egyértelmű, hogy normálisan fizetett és magasabb szintre pályázó focisták körében fel sem merülnek ilyen szabálytalanságok, hiszen a karrierjét egy jegyzett játékos sem veszélyezteti pár ezer euróért, amelyet pár nap alatt amúgy is megkeres. Így maradnak a Bundásliga 2 (most rászolgáltak erre a névre) rosszabb csapatainak játékosai és a Regionalligában továbbá az Oberligában szereplők (sőt még U19-es bajnokikat is vizsgál a rendőrség), akiknek kell a kis fizetéskiegészítés és a játékvezetők, akik azért a német másod-, harmad illetve negyedosztályban nincsenek olyan jól megfizetve.
A szerteágazó maffiahálózat a németektől kelet felé húzódik tovább. Benne vannak a pakliban osztrák, horvát, bosnyák, szlovén, török(itt volt a legtöbb bundameccs) és végül természetesen magyar csapatok is. Ezen meglepődhetnénk, de valljuk meg, nem tennénk tűzbe a kezünket az átlag magyar játékosért sem ebben az ügyben. Persze védhetnénk azzal is aranylábúinkat, hogy a fizetési nívó a Bundesliga 2. alsóbb rétegeit nyaldossa és kell a zseton a mindennapi kenyérre, de ne sajnáljuk őket, hiszen valószínűleg még így is sokkal magasabb színvonalon élnek, mint a magyar emberek többsége.
Én a legritkább esetben fogadok NB1-es meccsre, mert véleményem szerint nálunk rengeteg kiszámíthatatlan találkozó kerül megrendezésre, bárki bárkit megverhet. Persze ebből nem az következik, hogy minden meccs bunda, csak azt akarom érzékeltetni, hogy ha az érdekes eredmények bundagyanúsnak számítanának, akkor azt hiszem becsukhatnánk a boltot, mert nem maradna csapat az eltiltások után. Ezek után kíváncsian várom, hogy melyik meccsekről lehet szó.
Nem csak a játékosok, hanem a klubvezetők és a sípmesterek is gyanúba keveredhetnek nálunk. Előbbiek kevésbé - ki tenné kockára az üzletemberi egzisztenciáját egy esetleges lebukással rongyos pár millió forintért, ők inkább az adófizetési kiskapukat keresik vagyonuk megóvása érdekében (gondoljunk csak a trükkös fizetésekre). Persze nálunk erre sem lehet azt mondani, hogy ki van zárva.
A sporikról már jobban el lehetne képzelni a bundázást, hiszen rengeteg hibával teljesítenek a hazai meccseken. Végzetes tévedések és műhibák tömkelege fordul elő nálunk, a Kárpát-medencében. Persze ezeket az idő múlásával mindig elfelejtjük, de azért még emlékszünk a haladásos Nagy Gábor két sárga lapjára, ami után a pályán maradhatott, a fradista Wolfe Zulevs elleni megtorlatlan pápai ámokfutására, vagy Lázok szabálytalan góljára, amikor a játékos szabadrúgásból a kapufára küldte a labdát, amely onnan őhozzá pattant vissza és másodszor sikerült berúgnia - a szabálytalanság az ebben, hogy szabadrúgás után másodiknak nem érhet bele az azt elvégző játékos a labdába (ez olyan mintha magának gurította volna le).
A bíráskodás színvonaltalansága és a sporik alacsony meccspénze bizony jó táptalajt jelentenek a csaláshoz. Sajnos. Ez azonban nem az ő hibájuk, ez a magyar fociviszonyok negatív kisugárzása, a labdarúgásra fordított tőkeberuházások hiánya és a gyakran töketlenkedő MLSZ sara is.
A szálak állítólag a horvát maffia kezeiben futnak össze, amelynek több tagját el is kapták már a hatóságok. Egyébként remélem nyilvánosságra hozzák azt is, hogy ezek a jómadarak hogyan tudták felvenni a kapcsolatot pl. a magyar tettestársaikkal.
Remélem nagyon kevés csapatot, játékost, vezetőt, bírót érint ez az ügy, amiről azt tartják, hogy ami eddig kiderült az csak a jéghegy csúcsa, a java még csak most következik...
Ő.T.
