A Debreceni VSC újra a szimpatikus vesztes szerepét játszotta el a Fiorentina ellen a BL negyedik fordulójában az olasz csapat otthonában.
Pedig milyen jól éreztük magunkat az első félidő lefújásakor...
A meccs számunkra roppant kellemetlenül kezdődött, hiszen az egyetlen igazi középhátvédjét is elveszítette a magyar csapat. Komlósi ugyanis vérző fejjel kért cserét, miután a kapu előtt az egyik olasz nemes egyszerűséggel úgy fejbevágta Ádámot, hogy már nem tudott visszajönni az ápolás után. A helyére Kiss Zoltán állt be, és Fodor húzódott be középre a bal szélről, az ő pozíciójába pedig Leandro került.
Sajnos még mielőtt a debreceni játékosok felvették volna a ritmust az új felállásban, Mutu büntetett egy óriási védelmi hiba után, amelynél teljesen egyedül maradt középen.
A félidő további része aránylag kiegyenlített küzdelmet hozott, majd a játékrész hajrájában Rudolf Gergely gyönyörű, akrobatikus mozdulattal juttatta a labdát a firenzeiek hálójába. Ekkor reménykedhettünk egy hasonló folytatásban...
A szünetben nagy fejmosást kaphattak a hazaiak, mert hatalmas elánnal kezdték a második negyvenöt percet és nem sokkal később meg is szerezték a vezetést Pantic kapus hibája után. A hálóőr rossz ütemben mozdult ki a beívelt labdára, amit az őt megelőző Dainelli csúsztatott a kapuba. Pantic egyébként nagyon sok szép védést bemutatott ebben az időszakban, azonban ezzel a megmozdulásával sajnos lerontotta kiváló teljesítményét.
Ekkor meglátásom szerint Herczeg András rossz taktikai változtatást húzott meg, amikor csapata legtöbbet futó játékosát, a sok Fiorentina támadást megállító Luis Ramos helyett hozta be a csatár Coulibalyt. Így sajnos a bizonytalankodó védelem elől kivette az egyik legfontosabb kulcspozícióban szereplő játékosát és emiatt a védekezés-támadás egyensúly megbomlott a magyar együttesben. Az igazsághoz hozátartozik, hogy a hondurasi focista a következő durvább szabálytalanságánál valószínűleg a kiállítás sorsára jutott volna. Az edző helyében inkább egy szélső játékost áldoztam volna be, Cvitkovicsot, vagy Laczkót.
A csere után nem sokkal 2 percen belül kétszer rezdült a DVSC hálója, a csereként beálló Montolivo és Marchionni révén. A mérkőzés ekkor dőlt el.
Még egy szépségtapaszra futotta a vendégcsapat erejéből, hiszen a két cserejátékos összjátékának köszönhetően felzárkózott a cívisvárosi gárda. Szakály ívelte be a ljátékszert középre, ahol Coulibaly senkitől sem zavartatva fejjel mattolta a lilák kapusát, a fiatal Avramov egyszerűen bevédte a nem túl erős fejest.
Ezután a firenzeiek már nem nagyon forszírozták az előrejátékot, de Gilardino egy szabadrúgás után teljesen magára hagyatottan csúsztathatott a Loki kapujába. Ezzel kialakította az 5:2-es végeredményt.
Összességében nézve a mérkőzést, újfent bebizonyosodott, hogy a Debrecen játékának a védelem a kerékkötője, de ki tudja mi lett volna, ha minden mérkőzésen rendelkezésre állt volna Mészáros Norbert és Máté Péter. Azt hiszem rögzíthetjük, hogy kevésbé lenne gólképes velük a hátsó alakzat. És ez a mérkőzés sem biztos, hogy így alakult volna, ha az elején nem válik ki Komlósi Ádám és nem kell a magyaroknak igazi középhátvéd nélkül játszaniuk.
Azt egyébként nem értem, hogy az elején miért kell mindig magunkra húznunk az ellenfelet, megtanulhattuk volna már, hogy ez egy magyar csapat számára felér egy öngyilkossággal.
Talán majd egyszer nem csak erkölcsi győztesek leszünk, hanem mondjuk szerencsés győztesek!
Tekintsétek meg a mérkőzés góljait!
Mutu (1:0):
Rudolf (1:1):
Dainelli (2:1):
Montolivo (3:1):
Marchionni (4:1):
Coulibaly (4:2):
Gilardino (5:2):
HAJRÁ LOKI! HAJRÁ MAGYAROK!
Ő.T.
